Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Jonny, az angyal 03.

, 50 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Fantasy

A már nem használt ruháimból csináltam neki egy jó kis vackot az ágy mellett, aztán kapott vacsit, és persze sok-sok szeretetet. Reggelre sajnos nem lett jobban, sőt már csak a fejét tudta megemelni, s minden mozdulat fájdalmas volt számára, mikor megpróbált felállni. Szerencsére szombat lévén nem kellett mennem dolgozni, persze tettem volna magasról a melóra, ha mondjuk csak péntek van. A kutyus ezerszer fontosabb annál a hülye napi robotnál, ami lenyúlja közel az életem egynegyedét. Riasztottam Andit, ki elkérte muterjától a kocsit, és tíz perc múlva már fékezett is a bérház előtt. Közben kikerestem a Neten a legközelebbi állatorvos címét, és minden adott volt a kutyamentési akcióhoz.
– Nálunk tök jó helye lesz a kertes házban. – jegyezte meg már útban a dokihoz, miután elmeséltem neki néhány szóban a történteket.
– Arról ne is álmodj! – vágtam rá. – Nálam is kiskirályként dőzsölhet a kóbor élethez képest. – tettem hozzá, bár az „Ebkirály” kifejezés jobb lett volna.
– Szerinted, ha tudna beszélni, már bocs, de a te kis szakadt kéglidet választaná? – szegezte nekem a kérdést, és sajnos egyértelmű volt a válasz. Nálam csak feküdhet naphosszat ahelyett, hogy boldogan szaladgálna.
– Erről még ráérünk dönteni, egyelőre tudjuk meg, hogy mi a baja szegénynek. –adtam kitérő választ.

Az állatdoki vizsgálat gyanánt különböző helyeken kezdte nyomkodni a kutyust, melyre különböző erősségű vinnyogások voltak a válaszok. Én a dokinak nyomtam volna le legszívesebben egy sallert, hogy hagyja abba, de tudtam, ez egy szükséges „rossz dolog”. A vizsgálat végén azzal, hogy benső sérülése van, nem mondott újat.
– Mennyire súlyos? – kérdeztem, hogy valami konkrétabb infót is kapjunk.
– Erről két nap múlva tudok nyilatkozni, de addig teljes nyugalomra van szüksége a kutyájának. Sajnos még a hazafelé vezető autóút is jelentős mértékben ronthat az állapotán, de az jó hír, van rá mód, hogy itt maradjon, és szakszerű ápolásban részesüljön.
Természetesen eléggé jelentős összegbe került ez a bizonyos ápolás, de nem érdekelt, az első a kutyus egészsége, ha kell, csak zsíros kenyeret eszek a hónap hátralévő részében. Nem akarok dicsekedni, de mivel csak szeptember elején jártunk, ez elég húzós felajánlás volt részemről.

Hazafelé nem sokat beszélgettünk, bár felmerült bennem, hogy adjunk nevet a kutyusnak, de úgy döntöttem, majd akkor, ha felgyógyult. Ám sajnos a Sors úgy akarta, hogy ne kapjon nevet. Másnap olyan történt, amire gondolni sem akartam a benső sérülés kapcsán. Rossz hírrel, a lehető legrosszabbal hívott az állatorvos, miszerint a nála ápolásra hagyott kutya, szép csendben eltávozott az élők sorából. Másodpercekig nem voltam képes egy szót sem kinyögni, mire hozzátette, hogy nagyon sajnálja, és nem kér pénzt az ápolásért.
Megszakítva a vonalat, csak bámultam egyre magam elé. Ez volt azaz állapot, mikor az ember szeretné megállítani az időt, s így ne kelljen szembesülnie azzal, ami történt. De az Időnek esze ágában sincs megállni, és el kellett fogadnom azt a tényt, hogy egy ártatlan lény részben miattam halt meg. Biztos vannak olyanok köztünk, akik a történteken könnyedén túl tudnának lépni. Nos én véletlenül sem tartozom közéjük. A fellobbanó lelkifurdalás ellen nincs, és nem is lesz gyógyszer, csak időlegesen tompíthatjuk különböző italokkal, összefoglaló nevükön alkohollal. Én a brandy-re szavaztam, mivel csak az volt otthon agybutítási célra alkalmas folyadékként, aztán áthívtam magamhoz Andit, mert személyesen akartam neki elmondani a szomorú hírt. Csak az első pohár ital után avattam be, bár akkor már sejtette ábrázatom alapján.
– Azóta már a kutyamennyországban van, és boldogan szaladgál a végtelen mezőkön. – mondta néhány másodpercnyi csend után igazi barátként, hogy lelket öntsön belém, miközben én leöntöttem a második pohárnyi brandy-t a torkomon. Itt megjegyezném, hogy ő jelentős mértékben hitt a földi élet utáni létezésben, míg én eléggé szkeptikus voltam e téren. Persze az adott helyzetben nagyon is hinni akartam a fenti világban, és a pia is jótékonyan noszogatott ez irányba.
– Ha pedig megéhezik, keres egy velős csontot termő bokrot. – gombolyítottam lelkesen tovább a gondolatfonalát.
– Olyan csak a kutyamesékben van. – legyintett. – A léleknek nincs szüksége kajára.
– Te tényleg teljesen komolyan hiszel ezekben a dolgokban? –ráztam a fejem, mellyel egyben kifejeztem az én álláspontomat.
Még szép. Csak sajnálni tudom azokat, akik úgy gondolják, hogy a földi élet után nincsen semmi. Ugyanis a Semmi nem létezik, csak legfeljebb az agyatlan idióták fejében. Sajnos ismerek egy pár ilyet.
– Jó, tegyük fel létezik mennyország. Akkor az emberiben csak elvétve találhatók lakók, míg a kutyusoké teli van vidáman szaglászó négylábúakkal.
– Tehát szerinted az emberek nagy része a pokolra jut. – szűrte le a lényeget Andi a szavaimból.
– Simán. Jó nagy lehet már ott a tömegnyomor. Tutira én is oda jutok, mert...
– Ezt most hagyjuk. – vágott közbe, aztán elgondolkodva folytatta. – Szerintem a szokványos értelemben nem létezik pokol. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a lelkek itt maradnak a Földön, csak épp más-más dimenziókban.
– Mi van? – kaptam fel a fejem. – Nem kevered a dolgokat egy sci–fi filmmel?
– Úgy tűnhet, de nem erről van szó. Röviden elmondom a lényeget. A dimenzióban nincs infrastruktúra, de még csak épületek sem. Azonban az ott élők érzékelik az időjárás változást annak ellenére, hogy nincs testük.
– Á, már kezdem kapiskálni. – lelkesedtem be, miután felhajtottam a harmadik pohár brandy felét. – A pokoli dimenzió annyira forró égövön van, hogy szinte megsülnek az emberek, vagyis a lelkek.
– Részben, vagy pedig épp fordítva, pokoli hidegben kell létezniük, és ez a kettő váltja egymást.
– Kiráz a hideg, ha belegondolok. – rázkódtam meg szavaimhoz hűen, aztán próbáltam kellemesebb létformák felé terelni a beszélgetést. – A mennyei dimenzióban gondolom nagyon kellemes, lélekmelengető időjárás van.
– Ezt telibe trafáltad. – bólintott Andi, aztán egy korty pia után folytatta. – A további két dimenzióra jut a legtöbb lélek minden bizonnyal. Az egyikben élnek a kisebb bűnöket elkövetők. Ott nagyrészt szép idő van, de néha lecsökken a hőmérséklet, és dideregnek az ott élők, míg ki nem süt a nap újra.
– Ez a vezeklés? – kíváncsiskodtam közbe.
– Igen, és a másik dimenzió is hasonló, csak ott hosszabb időre vált az időjárás zordra. Akik idekerülnek, már komolyabb bűnöket követtek el annál, mint a bolti lopás.
– A kocsilopásra felbujtással, én biztos ide kerülök.
– Akkor mit szóljon maga a tolvaj? Bár az, hogy visszavittük, a javunkra szól.
– De ami a végén történt, az megbocsájthatatlan. Még azt is megérdemeljük, hogy a pokoli dimenzióba jussunk. –pillantottam magam elé önmarcangoló tekintettel, persze ez némi túlzás, mert inkább zavaros volt a brandy-től.
– Oda azok jutnak, akik előre megfontoltan követnek el valami súlyos bűnt.
– Előre megfontoltan loptuk el a kocsit, aminek a lehető legsúlyosabb következménye lett. – kötöttem az ebet a karóhoz, bár ez a hasonlat most sántít.
– Látom mindenképpen vezekelni akarsz, de arra van mód, már itt a földi életedben is.
– Költözzünk Alaszkába? Egyszerűbb és olcsóbb, ha télen nem fűtünk.
– Jogos a felvetés, a vezeklés szó félreérthető volt a részemről. Szóval a dolog lényege, hogy megpróbálhatnánk enyhíteni bűneink súlyát jótéteményekkel, és akkor tán egy jobb dimenzióba kerülnénk. De nem pár ezernyi forintra gondolok, hanem valami személyesebb dologra. Vagy egyszerűen csak jó emberek leszünk hátralévő életünkben. Persze jobban belegondolva, az ilyen életvitel roppant ritka ezen a bolygón.
– Sörözni azért lehet? – kérdeztem reményteljes ábrázatot vágva. – Ja, meg utálni bizonyos személyeket, mert a bőrömből nem bújhatok ki.
– De így maradnál ugyanaz, mint aki most vagy. – rázta a fejét Andi. – Kéne valami terv, hogyan lehetnél jobb ember, de ne valami elcsépelt megoldás révén.
– Meg van! – csaptam az asztalra olyat néhány másodpercnyi gondolkodás után, hogy majdnem felborult a brandy-s üveg.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 24

Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz