Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: A Kör 1.

, 180 olvasás, Öreg , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Franciaország déli részén, távol minden lakott területtől, kihalt erdei úton, jellegtelen fekete autó haladt. Csenevész bokron aranymálinkó gubbasztott. Talán az egyetlen példány, amely még dacol a mind gyorsabban növekvő profitéhség okozta pusztítással. Egykor gyönyörű sárga tollai, szürkén, csapzottan lógtak.
Komor, bádogszínű felhők, haldokló fák tetejét súrolták. A kocsi tetejét nagy szemű eső verte. A hátsó ülésen negyven év körüli, szikár férfi egykedvűen nézte, ahogy az ablakon leguruló vízcseppek kormos nyomot hagynak. Vékony szája, hideg, számító tekintete, kígyóhoz tette hasonlatossá. Egy elhagyatott, romos pajtában szállt ki. Belenézett az ajtó mellett elhelyezett, alig észrevehető lencsébe. Halk sípolás jelezte, az azonosítás sikeres volt. Hangtalanul megnyílt a talaj. A férfi lement a lépcsőn és beszállt egy liftbe. Kétpercnyi gyors ereszkedés után, határozott léptekkel elindult az erős fénnyel megvilágított, hosszú folyosón. Üvegajtók mellett haladt, léptei halkan visszhangzottak, csak a légtisztító halk zümmögése zavarta a csendet.
Az objektum kihaltnak látszott, de érezhető volt az emberi jelenlét, a szorgos munka. Ezerkétszázan éltek, dolgoztak itt. Egyedülállók, családok. Mikor először lépték át a küszöböt, nem tudták, hogy innen, többé nem mehetnek ki. Munkaadóik így kívánták biztosítani, hogy az építmény, mely teljesen önellátó volt, titokban maradjon. Az alkalmazottaknak azt mondták, hogy a bolygó összeütközött egy hatalmas meteorral, ezért veszélyes a felszínre menni. Ők nagyon szerencsések, hogy itt biztonságban élhetnek. A gyerekeknek születésük után kijelölték a feladatukat, s csak arra képezték ki őket. Olyan volt, mint egy szögletes gondossággal szervezett város.
A férfi, elágazásoknál néhányszor befordult, s végül belépett egy hangszigetelt ajtón. A helység, minden kényelemmel ellátott tanácsterem volt. Kör alakú asztalnál hat férfi ült. Külsőre meglepően hasonlítottak egymásra, és az érkezőre. Csak a nyakkendőjük színe alapján lehetett megkülönböztetni őket. Összesített koruk meghaladta az ezer évet. Valamennyien részt vettek, egy különleges, nagyon költséges génterápián, amely majdnem teljesen leállította az öregedést. A hasonlóság, a kezelés mellékhatása volt. Előttük táblácskák: Média, Nehézipar és hadiipar, Energia, Informatika, Élelmiszeripar, Gyógyszeripar. Az újonnan érkezett leült a Bank feliratú tábla mögé.
– Most, hogy mindannyian együtt vagyunk, – szólt az Energia – emlékezzünk a Kör alapítójára, James Rottenschildre. Pontosan kétszáz éve, ezernyolcszázötvenháromban hívta életre társaságunkat. Leszármazottai, a világ számára kiadott információ szerint, visszavonultak az üzleti élettől. Üdvözlöm, a képviseletükben megjelent J A urat, aki a bankszektort tartja kézben. Eredményeink közül, legyen elég a két legjelentősebbet említenünk. Sikerült kirobbantanunk az első és a második világháborút, ami számunkra óriási profitot hozott, és pozíciónk megszilárdulását eredményezte. Gondosan kiépített hálózatunknak köszönhetően, mára, befolyásunk van a bolygó minden gazdasági és politikai területére.
– Elnézést, hogy közbevágok. – Emelte fel kezét a Média. – Megkérném J A urat, tartózkodjék az olyan nyilatkozatoktól, miszerint a hatvanöt évnél idősebbeket meg kell győzni, hogy az eutanázia a javukat szolgálja, mert terhet jelentenek a gazdaságnak. Az ilyen kijelentések roppant nagy veszélyeket rejtenek.
– Az ön dolga lenne, hogy ezektől a veszélyektől megóvjon minket! – Vágott vissza J A
– Uraim, a civakodással nem jutunk előrébb. – Csitította őket a Nehézipar. – Mind tudjuk, hogy a média az egyik legfőbb eszközünk céljaink eléréséhez. Általa tudjuk irányítani a tömegeket. Segít félelmet, gyűlöletet, megosztottságot gerjeszteni, s könnyen emészthető szellemi táplálékot nyújtani. De az is világos számunkra, hogy ez egy kétélű fegyver. Az információ gyors áramlása miatt, olyan anyagok is eljutnak avatatlan személyekhez, amelyek veszélyt jelenthetnek ránk.
– Így van. – Mondta az Informatika. – Okos eszközeiken keresztül, közösségi oldalakra feltett bejegyzéseik alapján mindenkit megfigyelünk, és gyakran kiszűrünk lázadó, kételkedő beszélgetéseket. Például, egyre többen gondolkoznak azon, hogy miért kell még mindig nyolc, tíz, tizenkét órát dolgozniuk. A technika fejlődésével, a termelés hatékonysága ugrásszerűen megnőtt. Négy óra alatt is meg tudnák termelni azt a mennyiséget, amely elég lenne ahhoz, hogy semmiből se legyen hiány. Így a bolygó sem lenne annyira kizsákmányolva, és hamarabb mehetnének nyugdíjba. Több szabadidejük lenne, többet gondolkodnának, kérdeznének. Nem kell emlékeztetnem önöket, hogy ez ránk nézve mennyire előnytelen. Ezek egyelőre elszigetelt jelenségek, de a Világháló segítségével könnyen egyesülhetnek, és úgy már jelentős erőt képviselhetnek.
– Ennek a problémának a végleges megoldásához nyújtok megoldást. – Állt fel a Gyógyszeripar. – Kifejlesztettük az I. V. -t, az Intelligens Vírust. Az elmúlt években sikerrel teszteltük elítélteken. Rendkívül gyorsan terjed, heveny lefolyású betegséget okoz. Az agynak abba részébe épül be, amely felelős a lázadásra való hajlamért és a kombinatív gondolkodásért. Ha ezek együttes szintje magasabb egy bizonyos értéknél, a vírus aktiválódik.
A beszélő, itt egy kis hatásszünetet tartott.
– Folytassa! – förmedt rá mohón az Élelmiszeripar.
– Két nap lappangás után, az első tünet a végtagzsibbadás. Majd teljes bénulás, és negyvennyolc órán belül a célszemély elhalálozik. Természetesen az ellenanyag is elkészült, kétféle változatban. Az egyik majdnem teljesen hatástalan, a széles tömegek részére, a másik pedig, a lojális Elit számára. Így a járvány leküzdőiként, hősként tüntethetjük fel magunkat.
Mintha bomba robbant volna a teremben, a Kör tagjai felugráltak, ovációban törtek ki. Pezsgő durrant. Körbeállták a Gyógyszeripart, a hátát lapogatták, a kezét szorongatták. Mikor elült a zsivaj a Nehézipar megkérdezte: Ezek szerint az I. V. bármikor bevethető?
– Természetesen. Csak azt kell tisztáznunk, hogy a Média mit közöljön a lakossággal.
– Talán mondjuk, hogy egy denevérfaj közvetítésével került át az emberekre – vetette közbe az Energia.
– Ezt már elsütöttük! – Torkolta le J A. Legyünk egy kicsit kreatívabbak. Lehetne, mondjuk a bolygó jégsapkáinak olvadása következtében elszabadult ismeretlen vírus, amit a vándormadarak terjesztenek.
– Hát, igen. – Mélázott a Nehézipar. – Még néhány évtized, és ez a sárgolyó lakhatatlanná válik. Hiányozni fog, de ne legyünk szentimentálisak. Valamit, valamiért. Ezt mindenkinek meg kell értenie.
– A Marson már épül, egy ehhez hasonló objektum, de ne térjünk el a tárgytól.
– Még egy kérdés, hol vessük be az I. V. -t?
– Olyan helyet kell választanunk, ahol könnyen lokalizálni tudjuk, ha valami balul üt ki – javasolta a Média.
– Az kizárt. – Legyintett lekezelően a Gyógyszeripar. – Kongóban van egy Tomande nevű kis település, az jónak látszik. Nyolcvan fő él ott, szinte ősközösségben. A turisták gyakran felkeresik, könnyen széthordják a vírust.
– Akkor, ebben megegyezhetünk.

folytatása következik

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Öreg
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.1548 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz