Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Isten és az ember - Éhség

, 64 olvasás, Déness , 7 hozzászólás

Gondolat

Van, ki kedves, van, ki tapló,
Mennyit ér a márványpadló?
Mennyit ér a lélekmosoly?
Válaszul most egy szót se szólj,

Éppen elég, hogyha érzed,
És ha közben „veszik véred”,
Jó mélyen a szemükbe nézz,
Kereszteden mindent túlélsz.

Van, ki aljas, van, ki éhes,
Örül, hogyha életképes.
Alamizsna földi léte,
Súlyos kolonc tisztessége?

Van, ki nagyot bólint erre,
„Koloncát” eldobva messze,
Sáraranyból készül vára,
Ez mégis egy vesztes játszma,

Mert hol halad Isten útja,
Rozoga kunyhóra futja,
S nincstelenül ott ül benne,
Éhesen a Szeretetre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Szucsj


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz