Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Találkozunk az örök végtelenben

, 138 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ünnep

Becses neved ünnepén
várom a csodát, hogy
a lélek útján lássalak.
Futok feléd, karodba zársz,
gyengéden átölellek,
semmi sem számít, csak
hogy velem vagy.
Könnyeim lábad elé gurulnak.
Megszakad a szívem, úgy hiányzol,
örökké rád gondolok.
Sós tengernek partjára
viszlek, hogy kikapcsolódj,
s kipihend magad.
Naphosszat dolgozol szótlanul Angyalom,
az alkotás éltet, jól tudom.
Mégis féltelek nagyon,
soha ne essen bajod csillagom.
Törődsz velem, mikor senki más,
ezt megköszönöm.
Zúgó tengernek homokjában
lábnyomainkat hagytuk.
Tüske nélküli vörös rózsák
illata vezetett hintaszékedig.
Meg sem álltál,
mert a rózsa illata tovább vitt.
Örömtől sugárzott az arcod.
Gyönyörű lelkednek hangszerét
a thenerimét érintetted.
Pillanatra elengedtél.
Nem megyek el, ne félj,
csak játszom neked egy
szép dalt! - mondtad meghatottan.
Azt a képet sosem feledem,
ott álltál a thenerim mögött a
csillagos éjben.
Szőke hajad lebbent a szélben,
kék ingedben a hold fényében
ragyogtál, akár egy festményen.
Pezsgődugó pukkant, kristály pohárba
nedüje csurrant.
Koronája aranylón gyöngyözött,
egészségedre koccintottunk.
Megfáradva hintaszékedbe ültél.
Gondosan betakartalak, meg ne fázz.
Bársonyos hangodat
öled rejtekébe bújva hallgattam.
Ujjaidat ezerszer végigsimogattam.
Őrzöm arcodnak selymét, kezed melegét.
Többé nem válunk el!
Hiszem, hogy az éjszaka leple
alatt találkozunk az örök végtelenben.

2018. augusztus 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 339

Page generated in 0.4597 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz