Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak játszott

, 48 olvasás, imreolaah , 4 hozzászólás

Megemlékezés

Csak játszott velem.
Hallgattam őt,
simította arcom,
fogta kezem.

Leveleket vitt,
rám szórta bánatát,
könnyed volt,
máskor üres, idegen.

Aztán forró,
selymes, mint a bársony,
kedves, mint lüktető-
szívű pelyhes kiskacsák.

Velem akart lenni.
Később elrohant,
azt játszotta nem jön,
kacéran tova szállt.

Oh, csak a szél volt.
Ő borzolt hazudva.
Papírokat fújt,
hogy írjak rá.

Csak a szél volt.
Nevetek felé.
Nem tiporhat el, ha
lelkem szilárd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 46
Jelenlévők:
 · andrisko


Page generated in 0.0538 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz