Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lavórnyi álom

, 69 olvasás, Toth Janos Janus , 4 hozzászólás

Szeretet

Vizet forral a szenes kályha,
zománcos edény ül vasporon,
vigyáz rájuk a lámpa homálya,
a fény petróleumon oson.

Hokedlin fekszik a lavór,
benne szappan csíp szemet,
anya ívelt testtel mosdat.
egy aprócska fiúgyermeket.

Könny csorog, száll a jaj,
a gerendán jövőt sző a pók,
Ne sírj angyalom semmi baj,
hüppögést simítanak a szók.

Kíváncsi szuszogás ablaküvegen,
két aprócska szem ragyog,
álom jön a Göncölszekéren
a nádtetőről nem jön csak gyalog.

Ablak alatt kutya csahol,
majd csend ül le, lazul a lánc,
szárny suhan a sötétben valahol,
Hold homlokán kisimul a ránc.

Aprócskát nyöszörög a bölcső,
az álom picurkát nevet,
puha talppal takarózik a csörgő,
anya tenyere homlokon szeret.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Shiva


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz