Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Önreflexió

, 23 olvasás, anevem , 0 hozzászólás

Gondolat

Sokszor vágytam hamis ábrándra,
más férfi karjaiban biztonságra,
ezüstözött, részegítő boldogságra.
Hamis csókot kértem éjjelente,
szédült szívvel azt hittem ezzel
igenis helyesen, a jót cselekszem.
Azonban szívem tükrében te voltál,
ki bátorító mosollyal erőt adtál,
és bár vággyal telt éjjelente rólad álmodtam,
nem hittem, hogy utam számításaid ily
kegyetlenséggel a mélybe rántja.
És most téged kérlek,
hazug számról csókoddal
te rántsd le a leplet.
S a drága Istent kérem,
bocsásson meg nekem.
Már tudom, te vagy az, akit
mindig is reméltem, és ígérem
ezentúl
mindig, de mindig a jót cselekszem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: anevem
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Kukucska
 · Öreg
 · wiesztdora


Page generated in 0.2098 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz