Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Léleknyomtató

, 73 olvasás, Toth Janos Janus , 2 hozzászólás

Szerelem

    Fekete betűk, hófehér lapok,
    zúg a gép, lelket nyomtatok.
    Semmi szín és semmi színlelés,
    fehéren, feketén, nincs révedés,
    nem kell szivárvány, az ősz avarja,
    lelkem sötét, mint az ördög varja.
    Lomha szárnyak a lebbenő lapok,
    lelkem röppen, fellegbe bújhatok,
    benn villám tép, fagyos eső áztat,
    megfolyik a betű, víz oldja a mázat,
    szürke festékcsík lesz a sok betű,
    lelkem földre száll, szárad, mint a fű,
    szárad mint a fű, mezőn fekvő széna,
    maszatolt lelkem tücsökszó borítja,
    millió hangyaláb cirógatva jár,
    párában illat, lebeg a határ,
    és fénysugár húz elő napot,
    arannyal von be minden mondatot.
    Felragyog a lélek, megcsillan a fű,
    látod a fekete így lesz gyönyörű,
    csak nap kell, mosolygó remény,
    csak pillantásod, melyből száll a fény,
    száll a fény, és lelkemen törik,
    mint a prizmán, és színbe öltözik,
    nincs szürke, nincs már fekete
    bennem te ragyogsz, csak te, te.
    Színes betűk, hófehér lapok,
    suttog a gép, szerelmet nyomtatok,
    semmi fekete, és semmi sötét,
    hajnal bontja le az éj függönyét.


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 40

Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz