Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékek padja

, 29 olvasás, Erdossandor , 2 hozzászólás

Álom

Emlékek padján ülünk ketten,
ki átölel csak egy sziluett.
Sárba tapossuk a múltunkat,
posványba veszett a szeretet.

Rút, sötét vihar tépi lelkem,
sebzi, vízzé szentesítve vért.
Ördöggé vált gyönyörű angyal,
ki csak egy szerető szívet kér.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Erdossandor
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 50

Page generated in 0.0327 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz