Platánfasor a napsütésben,
Erdei ösvény téli hóesésben,
Távolba vesző kanyargó utak,
Hegyeket átfúró alagutak,
Tágas utcák, szűk sikátorok,
Zöldellő mezők, vízparti homok…
Lehetsz gazdag, vagy koldusszegény,
Bármerre indulj, végül odaérsz,
Hol a végtelennel mérheted magad,
Mint múló álom, röpke gondolat.
A beszűkült térben utad itt véget ér,
Feléd nyúl, betakar, amikor elér
Lángoló horizont kúszó árnya,
Tűnő fénnyel szűnik szíved dobbanása.