Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Évszakok

, 180 olvasás, kutrolab , 0 hozzászólás

Természet

Itt a tavasz. Minden zöldell s virágzik,
A jó idő az esővel vitázik,
Illata elkábít s bódulatba ejt,
Olyankor az idő múlni elfelejt.
Majd észrevétlenül kopogtat a nyár.
A zamatos forróság mindent átjár,
S amikor rám zúdul az égi arany,
Reménnyel feltöltve találom magam,
S elégedett mosollyal az arcomon
Túljutok a kegyetlen kudarcokon.
Aztán ősz van. Lehullnak a levelek.
Én nézem az ablakból, és nevetek,
És hallgatom, ahogyan sírnak a fák,
S halk búcsút vesz tőlünk a nyári világ.
És jön a tél. A zord, jéghideg halál,
A kék ég sötét kéményfüstöt zabál,
A koldusmadár már semmit sem talál,
Dalol, sikít, életéért ordibál,
És tiszta szívvel várja már a tavaszt,
De a tél vadász, s meghúzza a ravaszt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: kutrolab
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 8
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz