Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bennrekedt versek

, 122 olvasás, Ágoston Etelka , 2 hozzászólás

Ars poetica

Rég nem szólt bennem már dallam,
valahogy sehol sem találtam magamban.
Motoszkált kietlen agyamban,
de nem lelte útját, bárhogy is akartam.
A lesimult barázdátlan anyagon
hanyatt vágódott, mint téli latyakon.
Jobb féltekés rémes rímek, kínok,
verseknek kiásott sötét sírok
lyukdalták vergődő agyvelőm,
egyre csak kopott az alkotóerőm.
A szavakkal esetleg pár esetlen aktus,
de fejemben végig lüktetett a taktus.
Sokáig bolondját járatta velem;
belülről rugdosta kemény fejem.
Hát gondoltam; végre kiengedem!
Hogy került oda, azt nem tudom,
de egy álmatlan, hűvös hajnalon
gombóccá ért a garatomon.
Majd szeme nőtt és szája és karja,
éles karmával torkomat kaparta, s
kottákat karcolt a nyálkás szövetfalra.
Nem célom harcolni az ihlet kórral,
de bánatom volt, így lenyeltem borral.
Következő éjjel a gyomromat marta,
komor szavak áztak gyomorsavamba.
Könny-koktélt ittam rá kínomban,
s ettől iszonyú iramban,
ordítva-bőgve hánytam a sorokat reggel,
lelkemben sok-sok felszakadt verssel.
De bevakolt számban bennrekedt minden.
Segítség! Hogy juttassam ki innen?
Ha nem mondom el, megfulladok tőle,
vagy lyukas fogakba rejtett, örök kövület lesz belőle.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 52

Page generated in 0.0458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz