Navigáció


RSS: összes ·




Vers: „Jézus Krisztus 2022” 02. - A találkozás

, 23 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Hit és vallás

/Széthúzódik a függöny, s egy park válik láthatóvá. /

MESÉLŐ
Hívjuk a főszereplőt Jánosnak,
Íme ott ül magába roskadva,
És habár nem látszik túl álmosnak,
De elszenderült, s, tán csak álmodta,

Hogy váratlan egy idegen férfi,
Úgy szólt hozzá, mint ki ismeri már.

IDEGEN
Szerinted, mennyit ér a szó, ”Élni”,
Ha hited csak földig lerombolt vár?

JÁNOS
Minden vágyam, hogy igazán éljek,
De ahhoz meg kell születnem újra.

IDEGEN
Ez tévedés, csak nem kéne félned,
Hogy malomkő lesz döntésed súlya.

/A férfi egy dallal folytatja mondandóját. A dal vége felé, a bridgenél, megérinti János vállát és innentől együtt énekelnek. /

SZÍVDOBBANÁS

Mesélj még az álmaidról,
A Csend tüzén elégnének lassan.
A néma szív nem válaszol,
Épphogy él, épphogy dobog halkan.

Furcsa tánc a földi lét,
Elfárad néha, egyre halkuló dallam.
Csodára vársz, ha lépni félsz,
Derítsd ki végre, mennyit érsz a zajban.

Bridge:
Ami „szétszakít”, ha túléled,
Egy nap majd összeforraszt,
Ez mért van így,
Most ne keresd rá a választ.
A küldetés, bármi volt,
Már elrendeltetett,
A jövő bármit hoz,
Feladni nem lehet.

Refrén:
Szívdobbanás.... Igazi ébredés,
Hidd el, hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás... Gyönyörű ébredés,
Álmod végre életre kelt.

Múltunk mélyén él egy sebzett madár,
Fájdalom, ha mozdulatlan.
A nyomunkban jár száz apró halál,
De legyőzheted mindet, ha hiszel magadban.

Bridge:
Ami „szétszakít”, ha túléled,
Egy nap majd összeforraszt,
Ez mért van így,
Most ne keresd rá a választ.
A küldetés, bármi volt,
Már elrendeltetett,
A jövő bármit hoz,
Feladni nem lehet.

Refrén:
Szívdobbanás.... Igazi ébredés,
Hidd el, hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás... Gyönyörű ébredés,
Álmod végre életre kelt.
Egy dobbanás... Igazi ébredés,
Hidd el, hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás... Gyönyörű ébredés,
Álmod végre életre kelt.

JÁNOS
Úgy kezdted, „Mesélj még álmaidról. ”
De, hiszen te nem is ismersz engem.

IDEGEN
Vajon majd a szíved mit válaszol,
Hogyha erről kérdezed szép csendben?

JÁNOS
Itt és most csakis téged kérdezlek,
Hát kérlek felelj őszintén nekem.

IDEGEN
Épp úgy, ahogy te, amíg lélegzek,
A szívem mélyén egyre él hitem.

Mindössze csak ennyi most a lényeg,
S a megalkuvás téves útra űz.
„Kihunyó parázsként mennyit érek,
Pedig lángolhatna oly rég a tűz. ”

Erre várd a választ önmagadtól,
És aztán tedd tovább a dolgodat.
De míg a konok Csend körbetáncol,
Nem lehetsz más, csakis az Áldozat.

MESÉLŐ
Habár a választ János rég tudta,
Ám az idegen faképnél hagyta.
Hogyha életünk egy földi próba,
Sorsdöntő lehet majd minden napja.

Lehunyta szemét pár pillanatra,
Aztán mobilján hívott egy számot.
Miközben azt ő maga sem tudta,
Hogy tán csak átélt egy éber-álmot,

Vagy lehet ott járt a férfi tényleg,
Mert köztünk él más és más alakban?
Míg a történet végére érek,
Válaszra lelhetsz majd önmagadban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0795 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz