Hajnali ködben havazik,
gyermek szívében derűt nyit,
eltart e hó tánc tavaszig?
Nyár a télben nem illő tán,
megfordult a fali naptár,
havat ritkán látni most már.
Pisze orra üveget nyom,
jégvirág van az ablakon,
kint csúszkálnak már a havon.
Bekopognak óvakodva,
pára száll az ablakokra,
lehelet fagy cifrálkodva.
Fiú vágya, hóban járni,
önfeledten most szánkázni,
golyót gyúrni, angyalkázni.
Ha rásüt a Nap, szikrázik,
Holdnak fényében világít,
hóember fekete szeme.
Orra piros répa teste,
busa fejét fazék fedje,
kabátgombja tojás szene.
fázik a gyermek keze,
mi e testet építette,
hóemberé seprű lenne?
Sapka, sál, és kesztyű rajta,
fagyban kopog csizma sarka,
hóban ropog síkos talpa.
Hangosan vacog a foga,
kipirult arca a csoda,
házban várja forró tea.
Szülők derűs mosolya,
múlt visszarévedő dala,
visszatérő gyermekkora.
Lecsusszanó szánkók sora,
rajtuk padlások ŐSZ pora,
nem feledhető el soha.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
SZEKSZÁRD, 2021 DECEMBER 31.
Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14 
Összes: 27
