Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bégetett az egyik, bégetett egy másik

, 54 olvasás, Daneel , 0 hozzászólás

Álom

Az idő arcot kent piros púderére,
tükörbe pillantott, és számlálta magát.
Bárány volt minden szám, gyapjas porszemféle,
mi álomig vonszol, s elszunnyad odaát.

Bégetett az egyik, s felcsillant a hajnal,
bégetett egy másik, s ránccá aszott egy lány.
Botjára borulva, fogatlan szavakkal
átkozta a búcsút, pityergett is talán.

Nézd, hogy öregszenek! Gyapjas homokszemek
kötnek titkon csomót az ember nyakára.
Bégetett az egyik, még egy év lepereg,
s gyötri az embert a múltarcú honvágya.

Itt leszel? Itt leszek. Emberek búcsúznak,
embernyelven kérnek egy csöpp emberséget.
Végül elporladnak, de jönnek majd újak,
mind szerelem okán, mind kegyelem végett.

A pipámba töltöm lomhán a sorsokat,
beleszívok egyet, s könnyezem a füstjét.
Bégetett egy másik, s a percnyi gondolat
tintaként szóródott szívemen belül szét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 48

Page generated in 0.0448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz