Elfáradtam...
Elfáradtam embernek lenni
egy már halott világban
a halálomat várni.
Elfáradtam, nem több csak ennyi...
Bár ne látnám többé a reggeli napot
ki bekandikál az ablakomon
csak a lelkem vinném, a testem neki adom.
Elfáradtam, és nem kell semmi
ebből az életből
egyetlen szemnyi
köszönöm de halálomból volt már milliónyi.
Elfáradtam, de nem bánok semmit...
Csak egyetlen egyet-
hogy nem csak nekem fájt a létezés
hogy én is okoztam könnyeket, mi nem volt kevés.
Remélem...
Igen őszintén remélem...
Sőt minden vágyam,
hogy ne ébredjek többet a hajnali nap sugarában...