Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Varázslatos…

, 33 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Düh

Szemeimből
álom pattan
szikra lobban
szívem lángol
s újra dobban.

Erdőtűzben
parázslón
hamu-foltban vágtázó
tűzparipán
varázsolna a Varázsló...

Varázsolna életet
halálból.

Harangok kongatják
az idő
múló aritmiáját
fülekbe kúszó
lélekakasztó
tragédiáját.

Feslett a dallam
s csak halkan
szavalatlan
sóhajokban
szótlan szónokoltam.

A mondattalan regényben
szóviharban fuldokoltam.

Mert megnémult
ki a csendben bujdokolt
ki a földre s annak aláhullt...

A gyáva
kinek lába
ha le nem vágja
egy szabja
mit mások szava szabna.

Reája
mint az idő
falakat emelvén
köré...

Te nem vagy övé
se földé
se mennyeknek főlé...

Hova helyeznéd
hát ön, önmagadat?

Mikor saját szavaidban
fejeznéd nyakadat
és esne porba
egyetlen perc alatt.

Mi gyarló
s hontalan
majd akkor
akkor látod
ahogy kuporgok
hamu-foltban
tikkadón
véredben
éledtem
szomjazón.

S mond
mivé lennék
vagy lennétek
ha nem csak álmodnám
megélnénk ezt az egészet!?

Hová lenne
ki van
s ki lesz
az enyészetből
fakadón
egy új tenyészet!?

Igen az!!!

Ha már
ember embernek szemébe
nem nézhet,..

Hát faljon fel mindent az enyészet...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 41

Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz