Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A lány, aki táncolt

, 42 olvasás, Daneel , 4 hozzászólás

Pillanatkép

Két kávé közt alvajárok,
s kortynyi álmom a koffein.
Cigarettám csöpp zsarátnok,
s kihűlt hamvak az éveim.

Hamutálam egy sorsnyi ránc;
karikákat fújok felé.
Lebben a füst, s egy régi tánc
képe oson szemem elé.

Amikor a zene fénylett,
és a holdfény lágyan dúdolt.
Meseszépen meseszépet
mesélt akkor fent az újhold.

A parkettán táncolt egy lány,
selyembőrű, sörényhajú.
Kék szemében titkon sehány
gyönyört őrzött a mélabú.

Ülve néztem, tűzben égtem,
s a hamvaim mosolyogtak.
A csillagok vad-törékeny
ékszerekként felragyogtak.

Megszámoltam a színeket,
s megvakultam szépségükben.
A lány ekkor hangjegyként lett
a szívemben szelíd ütem.

A dallam-lány, mint egy vátesz
szolmizálta el a sorsát.
Azt rebegte, angyallá lesz,
istenének, ha megbocsát.

Ima lesz majd a nevéből,
az ajkakat simogató.
Embersorsú emberléttől
fájón édes muzsikaszó.

Én hallgatom, azóta is.
Minden este, ha elalszom.
Elbódulok, s közben csakis
értem dúdol az irgalom.

Imádságát, ha meghallom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 6
Kereső robot: 13
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · Kukucska
 · Öreg
 · Pálvölgyi Tekla
 · Tiberius
 · wiesztdora


Page generated in 0.1182 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz