Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karácsonyi történet

, 42 olvasás, Toth Janos Janus , 2 hozzászólás

Ünnep

Csupa hó a fenyőerdő
Nincsen benne érdeklődő.
Fürkésző szem nem kutatja
A mókust, ki az erdőt lakja.

Bizony senki nem is látja,
Tobozt cipel odújába.
Lába alatt ág, inogó
Lépte alatt omlik a hó.

De egyszer csak hó nyikorog,
Mókus feje sürög-forog.
És a szeme nem sokára
Rátalál egy nagykabátra.

Apóka jön, pufók nyájas
Arca kerek, nagy szakállas.
Nem tudni mért, jó a kedve
Vígan fütyül a hidegre.

De látszik már mi a vágya
Zsákból villan kis baltája.
És egy fánál meg is torpan,
Nézegeti nagy-nagy gonddal.

Körbe járja, s szeme ragyog
Balta lendül, máris suhog.
Suhog, de a törzsnél megáll
Kérget bizony el nem talál.

Apókának szíve dobban,
Szeméből a könny is pottyan.
Baltája a zsákba kerül
Kis fenyőfa megmenekül.

Apó szemét fátyol fedi
A fenyőt így nézegeti.
A fa csúcsára, oda pillant
S ott egy kicsi csillag villant.

A képzelet szép cérnája
Cukrot, diót köt a fára..
A szeretet jó szívében,
Gyertyalángként lobog szépen.

Mosolyogva lassan fordul,
Lába alatt hó nyikordul,
Tekintetét hátra hagyva
Haza indul ő, s a balta.

Vígan fütyült, s úgy ballagott,
Mert az erdőn kincset hagyott.
Boldog, mert van már fája
Szívébe van, nagy pompába!

Mert az élet, mit meghagyott
Szépíti majd, a holnapot!
Fenyő ágán fészek lehet,
Játszhat rajta mókus gyerek!

2006.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz