Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Róki és a Karácsony

, 55 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Somolygó

- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.
A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
- Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.
A NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
- Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját a rókalélekben.
- Ó az csudajó lenne! - vágta rá a Róki lelkendezve, tehát a nyuszihúsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy másik nyuszit, aztán, ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? - tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.
- De buta vagy! - tiporta sárba simán a lelkesedését a tapsifüles. - Szerinted, ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?
- Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább, hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt, mert ő nem volt búvalbélelt fajta.
- Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!
Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.
- Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó.
- Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.
- Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.
- Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. - fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés az emberben, ha nem szívjóságból tette, akkor ki is itt a ravasz? Róki minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de ő nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.
- Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot kéne tenni?
- Hát nem is tudom. Az annak számít, hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.
- Bocsi, de nem, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen, és a suli mellett, még egészségügyi ellátás sincs az erdőbe. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.
– Nem is tudtam, hogy van feje az Egész Világnak. - lepődött meg a ravaszdi.
- Miért ne lenne? Bár még én se láttam, de ez most tök mindegy. - legyintett NyuszToni lazán az egész világra, aztán a számára igazán fontos dologgal folytatta. - Szóval a lényeg, a répára nincs ráírva, hogy rókák nem ehetik meg. Tehát mi következik ebből? - tette fel a tuti, „szájbarágós” kérdést, ám hiába, ha el sem jutott a kérdezett tudatáig. Ugyanis Róki leparkolt az írott szavak beszéddé formálásánál.
- Te tudsz olvasni? - érkezett egy újabb csodálkozás a részéről.
- Ja, persze. Szerinted van suli az erdőben? - tett fel a nyuszi költői kérdést, annak ellenére, hogy irodalmi oktatásban nem részesült.
- Mondjuk beszöktél egy embersuliba, amikor az olvasást tanították? - sandított izgatottan a ravaszdi, hátha célba talál kérdése, de mellétrafált.
- Könyörgöm minek, ha az erdőben nincsenek könyvek? - söpörte el simán NyuszToni kérdéssel a kérdést.
- Hát, hogy elolvasd, mi van a répára írva. - vágta rá Róki oly lelkesedéssel, mintha a Gordiuszi csomót vágta volna el egyetlen nyisszantással.
A nyuszi nagy levegőt véve próbálta nyugtatni magát, nehogy valami csúnyát mondjon, mert kezdett agyára menni ez a szeleburdi okostojás. Egy pillanatra felmerült benne, talán jobban jár, ha hagyja magát megenni, de gyorsan elhessegette ezt a nem épp szívmelengető gondolatot.
„Az akadályok azért vannak, hogy átugorjam őket, vagy átslisszanjak alattuk. ” acélozta meg lelkét, s
ha nehezen is, de sikerült normális keretek között folytatnia a beszélgetést.
- A répára nincs semmi írva, épp ez a lényeg. - mondta némi csend után kedves, békülékeny hangnemben.
- És ezen agyaltál eddig? - rázta a fejét a ravaszdi lekezelő grimasz kíséretében. - Én csak megforgatom, és már vágom is, hogy egy fia betű sincs rajta.
- Ó, hát akkor te a répán nem lévő betűk szakértője vagy. - hajolt meg jelképesen NyuszToni, miközben lelkében pacsit adott magának, mert továbbra sem hagyta, hogy kihozza sodrából ez félbolond elmebajnok.
- Nem tudtam róla, hogy az vagyok, de, ha te mondod. Szóval a lényeg, hogy felesleges lett volna megtanulnunk olvasni a nyulak eledele kapcsán, mert a semmit, senki sem tudja elolvasni - összegezte a hallottakat a vörösbundás, mire a nyuszi elégedetten bólintott magában. De korán örült, mert Róki még nem fejezte be mondandóját.
- Ám ez esetben az sincs ráírva, hogy rókák ehetnek répát.
A tapsifüles most még nagyobb levegőt vett, hogy türtőztesse magát, és kész csoda, hogy sikerült, bár jó eséllyel egy békítő Nyuszi Tündér hinthetett rá titkon „nyugi port”.
- Ha rá lenne írva megennéd? - kérdezte, miután már minden bizonnyal hatott a por, bár lehet két adagot kellett rászórnia a tündérnek.
- Amennyiben rá lenne írva, hogy „rókáknak is fogyasztható”, simán megkóstolnám. - bólintott rá Róki minden bizonnyal a világon első rókaként a répaevésre.

/Így kezdődött Róki és NyuszToni kalandjainak sora egy olyan világban, ahol az állatok emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. /

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Szucsj


Page generated in 0.0507 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz