Kedves Olvasóim! Kedves versíró
és tollkoptató Társaim, magyar
földön és szerte a világban!
Ahogy telnek a napok,
úgy fokozódnak a Várakozás
izgalmas pillanatai.
Rójuk még talán a kis és nagy
köreinket, attól függően,
kinek mit kell még elintéznie,
megoldania.
Áldott legyen a két kéz, mely értünk
és értem dolgozott és dolgozik:
áldott legyen a két kéz,
mely értem fárad. Izzad és
küzd, mindannyiunkért,
nem ismerve lehetetlent.
Családom népes, sokan
vannak, akikre szeretettel és
tisztelettel gondolok.
Olyan boldog vagyok: mert Ti
mindannyian itt vagytok
a szívemben. A múlt és jelen
emberei, különleges emberek,
egytől egyig, akik életem részét
képezték és képezik. Vannak,
akik, itt maradtak és a
mai napig színesítik
a mindennapokat.
Megint mások
csak pár napot voltak és gyorsan
tovább álltak.
Nyertesek vagyunk, úgy érzem:
mert az élet nagy
tanítómester. Megtanulhatjuk
általa szeretni azokat, akik
a legfontosabbak a számunkra.
Veszíteni és sokszor elengedni –
ezek életünk leginkább
embert próbáló pillanatai.
Nyertesek vagyunk azért is, mert
ezek a „nem kellemes
történések” megtanítanak minket
felállni és még intenzívebb
kitartásra nevelnek
valamennyiünket: Kitörölhetetlen
nyomot hagyva az életemben.
Csakis szeretettel gondolok
vissza mindenkire. Ugyanis
kihozták belőlem mindazt,
aki ma vagyok, akire joggal
büszke lehetek. Aki folyamatosan
fejlődik, mert jól tudja már,
nincs megállás. És ez nagyon jó!
Tudjátok mire jöttem még rá:
Általa válunk csodálatosan
egyedi és megismételhetetlenül
vagány Nőkké és Férfiakká,
ahol végül csak egy dolog
lesz a szívünkben: szeretet.
A szeretet olyan erő, ami
mindent felülír és pontosan
erre van szükségünk a világban.
Most zárom soraimat:
Áldott, békés, boldog és
örömteli karácsonyi
ünnepeket, meghitt
pillanatokat kívánok
Mindenkinek!
|