Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Advent utolsó éjszakáján

, 40 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ünnep

    Kopár fák közt kotor a szél
    fehér leplet lehel a tél
    nászágyán elvérzik
    az erőt vesztett erény.
    puha dunyhával betakarja
    a szemetet s a koszt
    piros orcával nevetve
    elűzi a gonoszt.
    várja a megváltót
    adventjét bevégezvén
    eltölti lelkét
    a hit és a remény.
    varjak ülnek feketén
    némelyik fészkére száll
    onnan néznek le ránk.
    fényes csillag mutatja az utat
    angyal száll az égen
    fénylő angyal vezess,
    hogy követhesselek,
    gyermek szállt le közénk
    pásztor előtte térdére hull
    sok fényes csillag kigyúl
    jászolban nyugszik az isteni bárány
    tömjénfüst illata száll
    erdő mélyén ünneplőben vár
    egy pompás fenyőfa
    gyertyákkal koszorúzva
    Advent utolsó éjszakáján.
    Így vált belőle csodát igéző
    Szent Karácsonyfa.


    2021. 12. 19

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 45

Page generated in 0.0554 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz