Oly kevés, ha csak valami volna,
Magamnak nem hazudhatok,
Eljött a perc, és ütött az óra,
Minden reggel így indulok.
Robotolhatsz reggeltől estig,
Tapodtat sem jutsz előbbre,
Ha gyártottak belőled "Senkit",
Ki él, de nincs már jövője.
Refrén:
Megannyi apró „fogaskerék”,
Teszi a dolgát szépen csendben...
Nekem még mindig kék az ég,
Hiba vagyok a gépezetben.
Lelkemen nem lesz sosem fék,
Ne kérd, hogy legyek csendben,
Tudom és érzem én már rég,
Hiba vagyok a gépezetben.
Azt hiszed ember vagy még,
Pedig csak hús-vér szerkezet,
Ha lelkedet zárolták rég,
Megjavítani ezt nem lehet.
Az embert féken tartja
A deformált szürke élete,
A gépek árnyékában,
Elkopik létünk lényege.
Üzenem a gépteremnek,
Nem leszek javítható,
Engem soha szét nem szednek,
Így vagyok én éppen jó.
Refrén:
Megannyi apró „fogaskerék”,
Teszi a dolgát szépen csendben...
Nekem még mindig kék az ég,
Hiba vagyok a gépezetben.
Lelkemen nem lesz sosem fék,
Ne kérd, hogy legyek csendben,
Tudom és érzem én már rég,
Hiba vagyok a gépezetben.