Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Így advent tájékán

, 84 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Spirituális

    különösen ne higgy annak a narratívának, amely azt propagálná rólad, hogy történelmedre emlékezve, emberként elértéktelenedtél. Hogy visszatérhess természetes gyökereidhez, el kell csendesedned. Nagyon nem egyszerű. Mert ideiglenesen el kell szakadnod attól a külső világtól, amelyről és amelyben azt tanítják neked, hogy téged formált. Persze az elérhető mélycsend, ha eléred, mást tár fel. Azt a világot, amellyel születtél, és amelyet a tudati fejlődés szinte visszafordíthatatlanul eltorzított, pontosan a tudatosságtól fosztott meg.

    Az advent az elcsendesedés ideje. Visszamenőleg, a spirituális tanítók 2500 éve, Buddhatól, Papajin át egészen Eckhart Tolleig kizárólag a csend megtalálását helyezik az előtérbe, megtalálása az ember - mint kozmikus lény - bejutása abba a tudat- és megnevezhetetlen érzékfölötti állapotba, amelyet Jézus mennyországnak nevezett.
    Maga a szeretet sokkal egyszerűbb, visszatérés abba a formafelettiségbe, amely veled öltött testet azzal, hogy beleszülettél az alaki világba. Nem szakíttattál ki a teljes Egyből, hanem az élő energia nyilvánul meg benned, az élet.
    Az élet azonban kiszakadás lehet az őscsendből, ha meg nem tapasztalod az Egy energiájának áramlását.
    Az elcsendesedés varázsát.
    Az a varázs, hogy senki nem tud az életre tanítani, mert nem lehet. Csak magad vagy képes erre. Ez a legszebb benne.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Jegyzet
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 26
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0457 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz