Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hiába ül arcomon a ránc

, 238 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Gondolat

    Hiába ül arcomon ránc.
    Hiába kínoztak meg az évek,
    zúzták halálba szívemet ezerszer is.
    Hiába lepi dér fekete fürtjeimet.
    Szemöldökömet, hiába hinti
    be ezüstös por.
    Szememben hiába fakultak meg
    a ragyogó örömteli fények.
    Lelkem mélyén gyermek maradtam.
    Csodálom, ha hullik a hó,
    olyankor hegyekre futni volna jó.
    Térdig süppedni
    csillámló hótakaróban,
    kacagva angyalkásat játszani,
    s újra érezni, hogy szeret a világ.
    Esőben táncra perdülni.
    Lábam cuppogva
    pocsolyában csattog.
    Arcomat esőcseppek simogatják.
    Csillagos estén
    avarban csoszogva sétálni.
    Hold fényében halott falevelek
    zizegő, zörgő dallamát hallgatni.
    Hiába ül arcomon ránc.
    Lelkem mélyén gyermek maradtam.

    2015. január. 29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 331
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1991 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz