Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vénusz

, 151 olvasás, varadinagypal , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Szikra, esthajnalkor alakja sarló,
Ám a kéklő égen a fél korongja
Kalcium K-ban viharokba enged
Szűk betekintést.

Dél, verőfényes takarója leplez,
Célba távcső égi matekkel ér csak,
Gyűjti, raktározza a fényt a műszer,
Lopja a titkot.

Mintha karnyújtásnyira volna, mintha
Még hasonló is lehet ott akármi,
Bármi, ám mi tudjuk, az elme tudja,
Messze is, és más.

Lenn az ember dolgozik és a távcső
Égi ritmust jár, ketyeg, és a bolygó
Rója pályáját, ahogy rótta mindig.
Mert egyedül van.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: varadinagypal
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 27

Page generated in 0.0273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz