Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Téli úton

, 212 olvasás, frank , 6 hozzászólás

Természet

Lombhullott deres fák alatt,
Csillan nyárból hagyott darab.
Emlékem mi még megmaradt,
Pihen fagyott levélként a hó alatt.

Lábaimban évek súlya.
Lépteim akarása még
Visznek engem mindig feléd.
Szemeidben éledek újra eléd.

Hófútta már rongyolt utam.
Kabátom pelyheket épít.
Reám mosolyog a magány.
Mosolyod, tán százezer csókos talány.

Hull, s egyre hull kedves szavad.
Vállamon csókjaid s nyarad,
Tán képzelt akarat marad.
S majd tavasz sarjad megint a hó alatt.


Frank, 2021, December

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: frank
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 41

Page generated in 0.0465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz