Lombhullott deres fák alatt,
Csillan nyárból hagyott darab.
Emlékem mi még megmaradt,
Pihen fagyott levélként a hó alatt.
Lábaimban évek súlya.
Lépteim akarása még
Visznek engem mindig feléd.
Szemeidben éledek újra eléd.
Hófútta már rongyolt utam.
Kabátom pelyheket épít.
Reám mosolyog a magány.
Mosolyod, tán százezer csókos talány.
Hull, s egyre hull kedves szavad.
Vállamon csókjaid s nyarad,
Tán képzelt akarat marad.
S majd tavasz sarjad megint a hó alatt.
Frank, 2021, December