Hadd fogjam két kezedet meghitten.
Hadd csókoljam kezed minden ujját,
s minden percét szép lassan,
megköszönve, hogy írsz nekem.
Hadd gyönyörködjek arcod gyönyörében.
Beszélj hozzám kérlek, hadd halljam
hangod édes bársonyát.
Hadd pihenjek öled rejtekében,
derekadat ölelve ölelőn.
Hadd tekintsek reád szelíden, s érzékenyen.
Hadd vigasztaljalak mikor fáj drága arany
kis szíved, s belül könnyezel.
Hadd vegyelek két karomba, hogy
érezd, nem vagy egyedül árván hagyva,
s talán enyhülni fog szívednek kínzó bánata.
Pusztán csak hadd lássalak örökké!
Mert látványod megnyugvást ad nekem.