Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zarándokok

, 71 olvasás, Déness , 13 hozzászólás

Elmélkedés

Míg lépdel az úton a földi zarándok,
Béklyózná szívét a múló idő,
Rég kevés az álom, s indulni vágyok,
Nem zargat érzést a sivár jövő.

Még felkap a szellő, mert szállni imádok,
Így szabad a lélek, nem süllyedt hajó,
Míg leszek az első, ha némák a „bábok”,
Van miért éljek, már árad a szó.

Nézd, kövér a felhő és vak lett a látnok,
De hite a fénynek, az a „valami jó”,
Csepp, de majd felnő, s ha szívedbe látok,
Bár szemedbe nézek, így miénk a show.

Mért kéne fényezd, ha áltat az álnok,
Te nem dőlsz be soha, már túl nagy tét,
Hát többé ne érezd, csörrennek láncok,
A tetteink nyoma úgy tépje szét,

Hogy lépdel az útján a földi zarándok,
S míg hite az Élet, épp elég erő,
Bármikor szólj rám, hogyha megállok,
Csak együtt éled, a múltból jövő.



/Részlet a "Két világ között" című verses-zenés utazásból. /

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 4
Kereső robot: 19
Összes: 55
Jelenlévők:
 · Pekka
 · PiaNista
 · Takezo
 · zsoloo


Page generated in 0.0561 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz