Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hullócsillagok

, 409 olvasás, Erdossandor , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Mint égről földre hulló
lázadó csillagok,
attól tartok egyszer én is
egyedül maradok.

Kihűlt csillagot már régen
elhagyta a fénye,
mélysötétbe levetődve
burkolódzott éjbe.

Míg körülöttem fényükkel
ragyognak a lelkek,
szeretettel elborítva
társaimmá lesznek.

Ha mellőlem ők majd egyszer
végleg eltávoznak,
örök csendben a már elhalt
szavak visszhangoznak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Erdossandor
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 100
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.0981 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz