Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Advent

, 99 olvasás, barnaby , 1 hozzászólás

Ünnep

Hiénák közt idegen a jámbor
acsarkodva nézik.
A friss vér szagától beindul az állat.
Tépik marják, több sebből vérzik
Nincs pátosz, csak közöny, és semmi sajnálat.

Szürke, sivár, bánatos az este,
cikázó fényekkel az utakon.
A pláza ajtaja szédülten forog.
Maszk mögé rejtett sorsok, jókedv, utálat?
El- el kapott tekintetekből kutatom.

Advent közeleg, érzi-e valaki még,
Hogy ki a Megváltó, és mikor jön el.
Az ünnep csak színjáték, lélek-vigasz?
Érdemes volt egyszer születned ó gyermek,
S értünk meghalnod valaha rég...

Kiáltani volna jó, de inkább hallgatok.
Hamis a szó, bort vízzé prédikál.
Ökölbe szorul a baráti kézfogás,
új Káinokat teremt a gőg, a kapzsiság.
Így térítenek báránybőrbe bújt farkasok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 22
Jelenlévők:
 · harki


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz