Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Elfelejtett álom

, 53 olvasás, Pekka , 4 hozzászólás

Álom

    Mi csendben egymás ölében izzadunk,
    mennyi elfelejtett álom pihen,
    a sötéthez egy kis csillogást adunk,
    figyeli a hallgatást, fű sem zizzen.
    Derengve zárta kopott kapuját -
    a hunyó világba burkolt tanúját.
    Zsarátnok árny - ócskaság a falakon,
    hajnali pára ringatja, talán
    vágyak feszülnek málló csodáinkon,
    földbe izzadt requiem oldalán
    pihen, míg az idő - kottáinkon
    átírja azt a pár akkordot dalán.
          Hull fölém - miljomnyi tüze takargat,
          csak a testem remeg, ahogy jajgat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Szonett
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · Öreg
 · SzaGe


Page generated in 0.0492 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz