Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Reményvesztett emberek

, 17 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

    Tomboló vírusban
    hajszálon múlik
    az életünk.
    Szívünk féltőn ver.
    A sors meggyötri
    az embert, s magát
    a világot.
    Csak megyünk
    magányosan,
    s megszokottan.
    A sok betegség,
    s halál miatt
    már észre
    sem vesszük
    a körülöttünk
    készülő csodát.
    Az év legszebb
    hónapjában,
    decemberben járunk.
    Hófehér paplanba
    öltözik a táj.
    Különös fényárban
    úsznak az esték.
    Elcsendesülünk
    az adventi időszakban,
    mélyreható
    gondolatok foglalkoztatnak,
    amely a jövőben
    talán segíthet
    jobbá tenni
    az életet.
    Reményvesztett
    emberek
    ünneplőbe öltözve,
    térdig érő hóban
    mennek a templomba,
    éjféli misére.
    Imára kulcsolt kézzel
    padokban ülnek.
    Öröm járja át
    lelküket.
    Harangok zúgnak,
    ma éjjel megszületett
    a kis Jézus.
    Hitevesztett
    emberek szemeiben
    megcsillan a remény!

    2020. december 05.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 61

Page generated in 0.0644 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz