Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Sivatag a télben

, 24 olvasás, London , 0 hozzászólás

Bánat

Szívem sivár, mint egy kiszáradt erdő,
Egy rózsa, melyet nem locsoltak,
Nem öntöztek szeretettel.
Tápláló folyamat, Ő a vető,
Én a szenvedő.
Korhadt fa, levelei hullanak,
Levelei hullásával egy időben múlik az idő,
Ahogy emlékeimből kimúlsz,
Talán eljő,
Mikor megkérdezem magamtól, Ki Ő?
Ahogy az első szempillantás után éreztem,
Kellesz!
Hangoztatta a szemem, a lelkem, a szívem, a testem.
Nem ismertelek, talán még most sem,
Tekinteted csillogó, tükröződő...
Naplementében tündöklő két szemeddel rám néztél,
Rémület áradt mélyéről.
Szád felfele görbült, majd egy hang hagyta el.
Azt suttogta Szeretlek.
Vállamra hajtottad fejed,
Ígéretet tettél, “Mindig melletted leszek”.
Hazudtál! Tudtam jól,
Mára már szemem egy kiszáradt tó.
Gondolatod felemészt belül.
Marcangolja gyomrom,
Mint egy farkas, a rothadó húst.
Végtelenségbe süllyedve,
Pocsolyában sár ülepedve,
Nem érzek semmit.
A zöld gyepen ülve nézem,
Hogy mindent beborít a fehérség.
De hol a reménység?
Mit egykor te adtál,
Az életembe fényt hoztál.
Magad után, már csak egy nyomort hagytál.
Személyeddel lenni, felbecsülhetetlen,
Szemedben elveszni, sötét, mint az éj,
Ott éreztem itt a vég.
Ahogy beborult az ég,
Földön összetört kép,
Szívembe többet senki nem lép.
Várj, Maradj még!
Közelséged nem éreztem rég.
Ajkaid ízét feledni nem lehet,
Te mutattad az utat, merre van kelet.
Jön a kikelet, de ki lehet?
Léptek hallatszanak ki a konyhából,
Melegség árad a kályhából.
Utoljára akkor éreztem ilyet,
Mikor rám szegezted tekinteted.
Ott álltál felfűtve,
Levegőben szeretet áradt.
Szól a csengő..
Az ajtóhoz érve, kinyitom szemem.
Ez csak az ébresztő...
Álom voltál csupán?
Egy álom, melyből felébredni nem akarok,
Hol szeretni vakon, közös képek a falon..
Elhagytál...
Hagytalak menni, voltam olyan barom.
Pokolba veled! Szólt egy hang belül,
Feledésbe merítlek, miként te tűzbe taszítasz,
Égek a vágytól, amit bennem szítasz.
Izületeim szétmarta a hideg,
Minden éjjel nélküled annyira rideg.
Elmémben csak te jársz,
Sírom fölött sírva, csak te vársz.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: London
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Csomor Henriett
 · frank
 · Pekka


Page generated in 0.0462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz