Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fagyról hinti nyűgét

, 28 olvasás, Pekka , 6 hozzászólás

Néhány szóban

    Odakint még jég van,
    Idebenn én lakom;
    S a nagy hideg mellett
    Tűz roppan, s hallgatom.
    Erdőt látok, ahol
    Lomb közül lép felém:

    S talán álmodom én -
    Mialatt az ablak
    Résein fúj a tél;
    Fagyról hinti nyűgét,
    De nem nekem beszél.
    Eprészleány*, mint ki
    Gyönge kezekkel gyűjt,
    Hozzám édes tavasz
    Álmaimba vegyült.

    Réveteg szomjazom,
    Míg a tűz szikráit
    Nézem a falakon.
    Kedves árnyak intik
    Felém mély hűsüket,
    Mégis a tél dobol,
    Vergődik és lüktet.
    Kikelet mesél -
    Esti illatokról
    Fecsegnek orgonák,
    Ki tudja mi okból.
    Sűrű lombja között,
    Téged láttalak ott,
    Egy édes álom mit,
    Feledni nem tudok.

    Egy kis harangvirág,
    Mi őszt sosem láthat,
    S bennem tavasz feszeng,
    Megérintem vállad.
    Fülemülét hallom
    A felhők lágy ölén,
    Erdő könnye csillog,
    S halk dalod száll felém.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 55
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz