Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A fajok himnusza

, 18 olvasás, Cselényi Péter , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Nos, én vagyok a faj szerte a kozmoszban.
Vagyok mindörökkön emitt és a ottan.
Vagyok ezek, azok, vagyok ilyen, olyan.

Ne nézzed, ne nézzed soha az arcomat.
Nézd pusztán a kezem, hogy miket alkotgat
s kérdezd meg lelkemet, hogy kivel harcolhat.

Tagjaim között a kozmikus mindenki,
legyen akár nulla, akár végtelennyi.
Mind hozzám tartozik. Ennek így kell lenni!

Meggyártok én mindent. Kozmoszt, vele istent.
A jót és a jobbat, a nemet, az igent,
a vant és a legyent, a vant és a nincsent.

Megtudom azt, hogy Mi? és Miért? és Hogyan?
és megcselekszem Azt, Azért és Olyan Módban.
Örüljetek neki és mondjátok: jól van.

Keresem-találom az ősi anyagot,
amelyből mindenség eredt és származott.
Belőle mindennek bőségesen adok.

A világegyetemet meg- és meghódítom,
az ösztönöm nem kell, hogy erre buzdítson.
Teljes univerzum nekem s értem. Bizony.

Eszem, gondolatom egyre csak növelem,
fejlődöm, fejlődöm és te is jössz velem.
Legyen az értelmünk örök és végtelen.

Erényem és hősöm örökre hirdetem
Bűnöm és bűnösöm szégyellem, kivetem,
de ő is az enyém, mit lehet tehetnem?

Mi mind vagyunk a faj univerzum szerte.,
mindnyájan az egymást meg- és megkeresse!
Ölelünk, puszilunk egymásra rálelve.

Barátságunk legyen összetörhetetlen
túl időn és téren kozmosz végtelenben.
Szavald el s énekeld az én ezen versem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 55
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Déness
 · frank


Page generated in 0.0469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz