Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Santorini lépcsőin

, 27 olvasás, frank , 4 hozzászólás

Szerelem

Lépteink alatt, halkan ropogva,
Édesen, búsan nyílik nekünk
Santorini ezredéves, kopott lépcsősora.
Szétfeszít tömött hófehér falakon
Ezernyi csodaszép kék kupolát,
S teríti szerteszét számtalan
Girbegurba, apró sikátorát.
Megállunk, az idő is velünk.
S Nézem játékos árnyékod,
Mint a hófehér falon hagyod.
Simítom arcodon a barna fürtöt,
Melyet a sós, lágy szellő felkapott.
Annyiszor elkapott kezed fogom,
Ajkaid közt, apró hullámokon,
Mosolyod ring. Nézlek csak,
S elidőzök némely, halk szavadon.


Frank, 2021 november vége

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: frank
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 3
Kereső robot: 20
Összes: 57
Jelenlévők:
 · Csomor Henriett
 · frank
 · Pekka


Page generated in 0.0713 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz