Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ódon szürkeség

, 25 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Ezerszín

    Érzem a bőrömön a hideget,
    de azért szeretem a telet,
    mert szemet gyönyörködtető.
    Kisgyermekként imádtam
    gyalogolni a hópaplanban.
    Mindez mára már a múlté,
    havas tájat sajnos egyre
    ritkábban látok hazámban.
    Felborult a természet rendje,
    tova tűntek a fehér karácsonyok,
    s jégvirágok sem díszítik az ablakot.
    Nem kacsingatnak felém az
    ereszről csalogatón vastag
    jégcsapok, hogy törjem le.
    S addig szorongattam kezemben,
    még el nem olvadt.
    Hiányzik a télnek hangulata,
    a dombtetők hangos zsivaja,
    ahol visongva szánkóztam,
    mert a lelkemben örömöt éreztem.
    Gyermekként éltem igazán.
    Mostanában eltűntek a
    hófehér csodák.
    Mindenütt csak ódon
    szürkeség vesz körül.

    2020. január 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Friedrich
 · gazzo


Page generated in 0.0784 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz