Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúzás

, 27 olvasás, imreolaah , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Reibersdorfnál épp lehullottak a rózsák.
A templom kerítésére ültek ágai.
Nem múltak el, ahogy Te sem, csak
gömbölyű termésben vannak álmai.

Lányaid, s fiad szemében elragadok,
ahogy belőlük sír: "apa csak egy van".
Hullámzik az ég szekere felettünk
a földön szótlan szavakban.

Itt maradt a kezdet és a vég.
Dicsőségben trónra ült a szeretet.
Mert látszik, nem számít más: csak, hogy
szerettél, szeretnek, szeretlek.

*

Abschied

Im Augenblick fielen die Reibersdorfer Rosen.
Ihre Zweige saßen auf der Kirches Zaun. Es ist Zeit.
Sie sind nicht vorbei, wie Du auch nicht,
nur laufen die Träume in runden Früchten weit.

Ich bin enzückt in deiner Kinders Augen,
sie innere sich weinen: Vater ist nur ein.
Es Wellen über uns der Himmels Wagen
Die Worte sind wortlos, die Sprache sind kein‘.

Hier bleiben der Anfang und das Ende.
In Herrlickkeit auf der Thron saß die Lieb‘.
Jetzt schauen wir, es ist nur die wichtigste:
du uns liebtest, sie und ich dich lieb‘.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 3
Kereső robot: 20
Összes: 60
Jelenlévők:
 · Csomor Henriett
 · frank
 · Pekka


Page generated in 0.0568 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz