Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Költői önérzet

, 27 olvasás, Cselényi Péter , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Költői önérzet
Akarom a mindenséget!!!
Minden jót és minden szépet!
Minden gonoszt, minden csúnyát.
Minden ilyet nekem nyújts át.
"Méltón fogadd! " Nem kell kérned.

Én a gonoszt kijobbítom
mint a síkot a téridom.
Azáltal, hogy jóváírom.
Belefeszül minden izmom.
Siess, gyorsan, adjál innom!

S megszépítem én a csúnyát.
Szépre írom neki útját.
Aki sántít, aki csúfít,
aki veszít, aki butít,
leversírom összes ujját.

És akarom az ördögöt.
Pokolcsúcsra fel-feljövök.
S találkozunk. Ördögversem
testtüzébe belevetem.
Csupán egyszer-ám az örök.

Akarom az angyalokat,
akkor is, ha gonoszkodnak.
Angyalversem add nekik át,
megették vagy elolvasták,
istenembert meggyártottak.

Nagy vágyam az emberiség.
Mindig újra-mindig ismét.
Kérek minden hatalmakat:,
embernek ént megadjanak.
Emberverset ők készítsék!

Ahogyan kell-éppen így szép.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 42

Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz