Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Varjak köröttem

, 30 olvasás, Csomor Henriett , 4 hozzászólás

Ezerszín

    Télidőben, fagy nélküli
    decemberben,
    ismeretlen pataknál
    egymagam sétálok.
    Nem locsog, s nem is
    csacsog, mint a megszokott.
    Köröttem bársonyos tollú,
    éjfekete varjak, tipegve
    eleséget keresnek
    zörgő falevelek közt.
    Elnézem hosszú csőrüket,
    bánatos szemüket.
    Azért van bennük valami
    megfoghatatlan báj,
    hiába viselik a gyász színét,
    s nevezik őket halálmadarának.
    Szárnyukat csattogtatva
    komótosan, s károgva
    elrepülnek fel a magasba.
    Egy-egy kopár faágra ülnek,
    szürkés-feketés tájba vegyülnek.

    2019. december 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 58

Page generated in 0.0477 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz