Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kis galamb

, 36 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Ezerszín

Tékozló, pelyhes kis galamb
sír a fenyőágon.
Fázhat szegényke, hisz
nagyon hideg van.
Hó esik reája, szívem facsarodik,
könny szökik szemembe.
Ha tehetnék érte valamit,
vagy tenyerembe vehetném
és reszkető kicsi testét melengethetném,
keserves sírását enyhíthetném.
Oh, de boldog lennék.

Mesélnék neki rügybontó tavaszról,
mikor hemzsegni kezdenek a
méhecskék s margaréták
díszítik az üde zöld füvet,
melyben gyermekek visongva
bukfencet vetnek,
ti pedig vidáman daloltok.

Addig is édes kis galambom
nőj nagyra és dalold végig az életemet!

2011. március 1.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 56

Page generated in 0.0351 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz