Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Elfogadod ugyan

, 40 olvasás, arttur , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

de már nincs jelentősége. Jelentősége addig volt, amíg ellene szegültél, negatív energiameződdé töltődött. Persze te magad teremtetted ezt meg, azzal hogy a jelentőséget hiererchizáltad. Így tudta magát elfogadtatni, kisajátítva gazdatesteted.
Rajtad kívül nem tud létezni, addig nincs jelen, amíg be nem fogadod. Tudomást veszel róla, s elkezdesz harcolni ellene, mert úgy érzed, elszívja életerőd. De parodoxálisan, így töltöd fel energiával. Mert nincs energiája se, tőled nyeri, elvonja tőled, mint léttelen létét.
Meg kell értened, hogy nincs jelentősége. Hagy ott, ahol van, s ezzel elvonod energiáját. A tudatosítás persze veszélyes, hisz felfedezed belső megosztottságodat. De szerencsére mindig a külső világ oszt meg. Ha ezt megérted, az utak immár belőled fakadnak... Vagy pontosabban, mindig is ott voltak. Annak a világnak az utai ezek, amelyből immár nem tudod kivonni magad. Nincs gondolati jelentősége. Csendje van. Onnan nyered saját csended. Bátor kijelentés, de ez nem több és nem is kevesebb nálad...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 43

Page generated in 0.0463 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz