S én mindent magam mögött hagynék;
Csak végre békét lelnék.
Bársony föveny és kristály forrás...
-részlet-
S én mindent magam mögött hagynék;
Csak végre békét lelnék.
Bársony föveny és kristály forrás;
Árnyékos liget és vidám zsongás.
Ez lenne édes otthonom;
Mindig félnék, csak álmodom.
Nem kénne semmi mi most van,
felhagynék a haladással.
Télen fáznék, meglehet.
Emlékembe fagyna a lehellet.
Csontig hatolna a jéghideg fájdalom;
De akkor se lenne mit bánnom.
Mert érezném, hogy végre igazára élek;
S mint őrült semmitől se félek.
Vállamon nem lenne a bizonyítás terhe;
Nem lenne szükség keserű könnyekre.
Télen fáznék, meglehet;
De metsző hideg, mi kell nekem.
Akkor bizton tudnám, hogy vagyok.
Elég! Mást... mást akarok!
Vajon téphetném-e papír láncaim?
Szétfeszíthetem józanész rácsait?
Menekülnék, de fogva tart a tudat;
Nem ismerem a helyes utat.
Megjegyzés: 2002. IX. 24.