Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszike

, 32 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Ezerszín

    Sárga fodros szoknyáját pörgeti
    egy fiatal szellőleányka.
    Nyárvégével őszanyó észrevette,
    hogy a szellőleányka a víz hullámain
    gyönyörű táncot jár.
    Mosolya szeretet tükröz.
    A kis állatkák előmerészkednek
    az ezerarcú erdőből.
    Kibújnak a jó meleg avar alól,
    s igyekeznek körbe állni a patakot,
    hogy lássák Őszike csodás táncát.

    Mikor a vaddisznó is elröfögte porontyainak,
    hogy maradjanak csendben.
    Bagoly, a karmester intett a zenekarnak,
    hogy: kezdhetik.
    S az álomszép zenére a szellőleány
    lábai suhannak a hullámokon.
    Szoknyája meg-meglebben.
    Ilyenkor színes falevelek
    táncolva földet érnek.
    S az emberek nem is sejtik,
    hogy milyen boldogan potyognak le a földre.

    2013. okt. 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 52
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 70

Page generated in 0.0516 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz