Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örökség

, 28 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Halottak napja

Tőled örököltem elmém élességét.
Tőled örököltem néma bölcsességem.
Szemeiddel látom remény fényességét.
De vakon nem hiszek soha örvendésben.

Tőled örököltem száraz szomjúságom.
Tőled örököltem vérem fortyogását.
Én magam okozom unott tompultságom.
Én magam állom meg söröm kortyolását.

Apámnak nevezlek, sok-sok év múltával.
Példakép, és egyben rettegés forrását.
Olykor találkozok a hadak útjával,
és elfogadlak, mint önmagam sorstársát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 56

Page generated in 0.0466 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz