Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szegedi anzix

, 62 olvasás, Fehér Csaba , 5 hozzászólás

Pillanatkép

Különös ősz volt, október vége,
könnyű kabátban ültem a parton,
tán csak én láttam, el-elmerengve,
hogy a híd alá bukott az alkony.

Gázlámpák gyúltak, kék lett az idő,
csendben szökött csak a sistergős kút,
ásított egyet, halkult a város,
takarót húzott, aztán ágyba bújt.

Lomha uszályok ballagtak sorra
fehér habokkal, mint bús karaván.
Ébredt a hold is, csordultig telve,
tükörbe nézett, mosolygott magán.

A szőke folyón csobbant egy hullám,
gyerekek álltak a múzeumnál,
kőoroszlánok figyelték őket,
és azt morogták: "jaj, elszállt a nyár".

Aztán csak csend lett. Megdermedt minden,
hangtalan szunnyadt a házak teste,
elcsitult végül a nyüzsgő körút,
s holnapra vágyva, álmát kereste.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 59
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Déness
 · frank
 · Friedrich
 · gazzo


Page generated in 0.1273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz