Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Időzár

, 22 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Két percenként kihagy a szívem
szünetet tart és meg pihen,
az életből csavarja ki minden könnyem.

Nem dobban...
Nem pislog...
Haldokló szívem a vakságomba vigyorog.

Lelkem köré csontból ketrec
húsom borítja és bőröm fedi
az idő a kulcs, mi lassan feltöri.

Feltöri mind azt,
mikre emberként nem találtam vigaszt.

Feltöri majd s kibontja szárnyaim
megszűnnek végre lidérces álmaim
a magányból szakított hiú vágyaim...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 44

Page generated in 0.0448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz