Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Temető, gyertyaláng fényében

, 39 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Halottak napja

    Temető csendjében susognak az őszi fák.
    S te nagyon rég itt pihensz már.
    S én sokat gondolok reád, nagyapám.
    Néha hazajövök tehozzád,
    s akkor itt állok sírodnál.
    Gyújtok egy gyertyát.
    Dermesztő hideg sírkövedre teszem.
    Tenyeremmel próbálnám felmelegíteni,
    de a hideg kő nem engedi át
    szeretetem melegét.
    Számomra oly rövid volt az életed,
    alig szerethettelek, s máris elmentél.
    Csak egyszer még hazajöhetnél ezen
    az egy napon, mikor a temető
    gyertya lángjától fényesedik,
    s krizantém illata száll a levegőben.
    Magamhoz ölelnélek, s elmondanám
    tenéked, hogy a szívem gyakran jár nálad.
    A csillagok már fenn ragyognak az égen, és
    a sápadt hold is fázósan reszket az égbolt közepén.
    Búcsúzóul, drága nagyapám, még egyszer
    végigsimítom nevedet sírköveden.
    Szíved, s lelked tovább
    ragyog az én szívemben.

    2016. október 31.


Megjegyzés: Halottak napjára

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 47

Page generated in 0.056 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz