Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halottak napjára

, 147 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Halottak napja

Ma még élünk
még vért pumpál
s dobban a szívünk.

Ma még emlékezünk
milyen is volt
mikor még, ott volt s fogta kezünk.

Ma már csak emlék-képek
a jelent és a jövőt
mardosó keserű könnyek.

Kik ott voltatok gyermeknek
és felnőttnek egyaránt
most értetek égetünk millió gyertyát.

Most itt vagyunk...
Vakon a sötétben...
Vakon az életben...

De hol van most a kéz?
Mi, ha simogatta arcom
erőt adott és nem voltam félsz.

Elmertem aludni, mert ott voltál
s voltatok, így gondtalan
minden éjjel szebb világot álmodtam.

Most, hogy már nem vagy.
s vagytok velem,
s velünk, ezer színt vesztett életünk.

Ma még emlékekből fakadnak könnyeink
és lángokba borulnak
a belőlük gyújtott apró mécseseink...

De holnap talán
már miattunk hullanak a könnyek
és csukják össze a könyvet...

De tudd meg...
Te...
Ki majd minket siratva eltemetsz
ahogyan Mi, úgy légy hű te is az Éltedhez.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 340
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.261 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz