Ma még élünk
még vért pumpál
s dobban a szívünk.
Ma még emlékezünk
milyen is volt
mikor még, ott volt s fogta kezünk.
Ma már csak emlék-képek
a jelent és a jövőt
mardosó keserű könnyek.
Kik ott voltatok gyermeknek
és felnőttnek egyaránt
most értetek égetünk millió gyertyát.
Most itt vagyunk...
Vakon a sötétben...
Vakon az életben...
De hol van most a kéz?
Mi, ha simogatta arcom
erőt adott és nem voltam félsz.
Elmertem aludni, mert ott voltál
s voltatok, így gondtalan
minden éjjel szebb világot álmodtam.
Most, hogy már nem vagy.
s vagytok velem,
s velünk, ezer színt vesztett életünk.
Ma még emlékekből fakadnak könnyeink
és lángokba borulnak
a belőlük gyújtott apró mécseseink...
De holnap talán
már miattunk hullanak a könnyek
és csukják össze a könyvet...
De tudd meg...
Te...
Ki majd minket siratva eltemetsz
ahogyan Mi, úgy légy hű te is az Éltedhez.